2015. június 26., péntek

8. fejezet

Tudom, hogy rövid és tudom, hogy egy hónapot kihagytam, nézzétek el nekem. Sok teendő volt. Nyelvvizsga, év végi vizsgák, dolgozatok. Családi dolgok. De itt vagyok, meghoztam a nyolcadik fejezetet! Nem valami eseménydús, de ígérem, hogy a következő hosszabb, érdekesebb lesz és természetesen időben hozom! Puszillak titeket! -H

Lassan húztam feljebb a pulóver ujját, majd megláttam azt, amit soha nem akartam. Három óriási vágást a csuklóján… A szívem vadul verni kezdett és rettenetesen pánikba estem. Miért tette ezt? Mi oka volt erre? Ingerülten járkáltam fel-alá a szobámban, mire leesett. Az egész miattam van. Miattam került ide, miattam van most ebben a helyzetben, miattam rabolták el! És nagy valószínűséggel miattam tett kárt magában. Ráadásul nem is kicsit. Visszaültem mellé és jobban szemügyre vettem a hegeit. A vágások körül egy óriási vörös folt éktelenkedett. Eleinte azt hittem, hogy a vére száradt rá karjára, de miután megpróbáltam azt letörölni, rájöttem, hogy nem az. A seben vastag csíkban díszelgett az alvadt vér, itt-ott lilás foltokkal. Elfertőződött. Ez nem kis szó! Muszáj orvoshoz vinnünk, hisz ebből óriási gondok lehetnek. Lassan kezdtem puszilgatni a lány fejét, mire ő csak nyöszörögve megmozdult és vissza is merült álmaiba. Ezúttal kicsit erősebben próbálkoztam és szólongattam is, erre már rám meresztette gyönyörű szemeit és felnyögött.

- Miért ébresztettél fel? – nézett rám, én pedig csak a kezemben tartott csuklójára bámultam. Ő is odakapta a tekintetét és gyorsan kirántotta karját a tartásomból. – Ezt mégis hogy láttad meg? – akadt ki.
- Nagyon szorongattad a pulcsid ujját, az ujjaid szinte már elfehéredtek, ezért húztam fel rajtad az anyagot… és ez fogadott. – tornáztam magam vele szembe.
- Erről nem kellett volna tudnod! – mondta idegesen, de óvatosan is.
- Ali. Ezek el vannak fertőződve, tudsz róla? Orvoshoz kell vigyelek.
- Nem! – vágott gyorsan a szavamba. – Elég az, hogy te tudod, ha erre Sean-ék rájönnek, nekem végem! Logan én nem bírok ki még egy büntetést most! – gyűltek könnyek a szemébe, amitől apró darabokra tört a szívem. Nem tehetem ezt vele. Fél, rettentően.
- Ali kérlek! Ha ezt így hagyod, nagyobb bajod eshet. Nem engedem, hogy bántsanak! Többé nem. Én… én most már itt vagyok, jó? És soha nem megyek el.
- Hazudsz. – nevetett fel keservesen. – Tőlük nem védhetsz meg Logan, hisz te velük vagy…
- Ugye most csak viccelsz? Ali, annyira tudod, hogy ez nem így van! Kérlek, ne tolj el magadtól!

Felállt az ágyról és kiviharzott a szobámból. Miért hiszi még mindig azt, hogy bántani akarom? Én azt hittem, hogy most már bízik bennem. Hisz megcsókolt! Mit is mondjak. Életem eddigi legjobb csókja volt. A lány akit szeretek végre megtette azt, amiről hetek óta álmodozom.

- Logan! – kiáltott nekem Sean, mire lesiettem a földszintre. Mikor odaértem, Ali testét láttam a padlón heverni eszméletlenül.
- Mi történt vele? – kérdeztem idegesen.
- Honnan tudjam? Te voltál vele egész nap! Lejött és elájult. – mondta Sean egyszerűen, amitől még idegesebb lettem. Hogy tudja ilyen félvállról venni?
- Ali… nemrég butaságot csinált. Magával. – mondtam, majd a lányhoz lépve felhúztam pulcsija ujját. Sean arca elfehéredett a három gennyes seb láttán. – Kórházba kell vinnünk. – mondtam, mire Sean csak bólintott egyet.
- Lenne itt még valami… - kezdte, én pedig vártam a folytatást. – Költöznünk kell.
- Mi? Miért?
- Eric… nem fogadta túl jól a balhét. Most mi vagyunk a célpontok Logan. Mennünk kell. Muszáj.

Az ölembe vettem Alit és a garázs felé indultam vele. Jason már az anyósülésen ült, várva minket. Óvatosan beszálltam az autóba, vigyázva Alire. Sean beindította a motort és semmivel sem törődve, mindent magunk mögött hagytunk. Az oxfordi kórházba mentünk, mivel Ali nem bírt volna ki egy hosszú utazást, így előbb ezt kellett elintéznünk. Belépve az épületbe, a recepciós rögtön orvost hívott, látva az eszméletlen lányt a karjaimban. Egy kórterembe szállították, ahol mindent részletesen el kellett magyaráznom az orvosnak, hogy mi és hogyan történt. Miután ezt letudtam, kiküldtek a szobából, hogy elláthassák a lányt.

- Logan. Ne feledkezz el arról, hogy ő még a foglyunk. Nem szabad ember. Nem hagyhatjuk felügyelet nélkül és akkor fogjuk elszállítani a kórházból, mikor még alszik. Ő nem a családunk tagja. – oktatott ki Sean.
- Én sem vagyok a családotok tagja. – hagytam ott ennyivel és visszamentem Ali szobájába.

Hang nélkül leültem az ágya szélére és mosolyogva csodáltam a lány gyönyörű arcát. Minden porcikáját végigmértem és ismét bebizonyosodott bennem, hogy mennyire is vonzódom hozzá. Bármit tesz, levesz vele a lábamról. Eddig senki nem volt képes ilyen hatást gyakorolni rám, csak anyukám még apró kisgyermekkoromban. Kicsit hasonlít is rá Ali. Mind külsőleg és belsőleg is.

- Kérlek, épülj fel minél hamarabb. Muszáj biztonságban tudnom téged, de itt nem az. – suttogtam, a kezét szorongatva.
- Miért nem? – kérdezte hirtelen, én pedig ijedtemben kissé felugrottam az ágyról.
- Ali! Te mióta vagy ébren? – kacagtam.
- Miért nem vagyunk itt biztonságban? – nézett szemembe gyilkos tekintettel.
- Eric… most már vadászik ránk.
- Micsoda? Úristen… ez is mind miattam van. A kórház is. A maffia balhé is. Logan, én csak balszerencsét okozok. Semmi szükség rám az élők között. – fakadt ki.
- Alana ne beszélj ilyeneket kérlek. – néztem mélyen szemeibe és arcát két kezem közé vettem. – Nekem szükségem van rád, érted? Fel tudod ezt fogni? Én… képtelen lennék élni nélküled.
- Logan. Mindketten tudjuk, hogy ez nem igaz. És ráadásul még nyálas is. Dylan ugyanilyeneket mondott. Undi. – vágott fintorgó pofát.
- Viszont van egy különbség Dylan és köztem. Én igazat mondok.
- Ne haragudj, de ezt még nem tudom elhinni neked… még nem állok rá készen.
- Megértem! Kimegyek, pihenj egy kicsit! – mondtam és kezét elengedve indultam kifelé, mikor visszarántott.
- Ne! Kérlek, maradj itt! 
- Miért?
- Azt mondtad, hogy nem biztonságos! Nem szeretnék egyedül maradni. ÉS azt se szeretném, ha te nem jönnél vissza valamilyen okból kifolyólag. – mondta, majd odébb húzódott és megpaskolta maga mellett az ágyat, jelezve, hogy feküdjek oda.

Így tettem. Helyet foglaltam mellette, mire kezemet átrakta a válla fölött és a mellkasomra hajtotta a fejét. Mit csinál ez a lány? Most játszadozik velem? Az előbb még azt állította, hogy nem hisz nekem és még nem tud bízni bennem… most meg hozzám bújva akar elaludni? Nem enged el, nem akar nélkülem maradni és félt engem. Nem értem. Bevallom őszintén, hogy fogalmam sincs mi lehet a fejében. Bár lehet, hogy még ő sem tudja. Egy biztos. Én mindentől megvédem őt és bármit megteszek, amit kér. Árgus szemekkel figyeltem apró, bekötözött csuklóját, mi a mellkasomon pihent. Egyenletes lélegzését átvette a testem és lassan vele együtt álomba merültem…

6 megjegyzés:

  1. Végre új rész *-*
    Már nagyon vártam <3
    Remek rész lett, várom a következőt :)

    VálaszTörlés
  2. Tudom kisse elcsusztam vele, de orulok, hogy tetszik!! Koszonom szepen, hamar hozni fogom!:)

    VálaszTörlés
  3. Nagyon jó :) Ezek után is heti 1 lesz vagy esetleg több ?? :D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Koszonom!:) Heti 1, viszont hosszabb. Sokkal!:)

      Törlés
  4. Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.

    VálaszTörlés